"Én inkább örülnék annak, ha így tudnék táncolni, úgyhogy hagyd abba a sírást" - szólt rá Csillag Születik afrikai származású versenyzőjére Fáy Miklós, amikor Gomes-Martins Klaudia a produkciója után zokogni kezdett. A 23 éves táncost, aki már a tehetségkutató legjobb nyolca között van, színpadi arcfestése ellenére felismerik az utcán. Szülei 12 éves korában haltak meg, 14 évesen pedig megszökött nevelőapjától. Mégsem kallódott el Budapesten.
Megismernek az utcán vagy az arcfestés álcaként is működik?
A maszk ellenére is nagyon sokan jönnek oda hozzám, hogy gratuláljanak. Ez nem baj, sőt, nagyon kedves gesztus, de azért ezt jó lett volna még egy kicsit húzni, és csak a legvégén leleplezni magam. Ez most így alakult, hogy nem tudok már annyira rejtőzködni.
Maga a bohócfesték a gyerekeknek egy üzenet – plusz a szülőknek is, hogy odafigyelhetnének egy kicsit jobban a gyerekeikre. Mindemellett számomra a bohóc személyisége az, ami a legfeltűnőbb, ezért választottam ezt a sminket.
Milyen szakmai előképzettséggel rendelkezel?
Igazából semmi mást nem tanultam, csak a balettot. De az annyira jó műfaj, hogy abból kiindulva az ember bármit meg tud tanulni. Amit tudok, azt magamtól tanultam meg. Például láttam egy filmet, és abból vettem ki mozdulatokat. És Chaplin is nagyon sokat segített abban, hogy a stílusom kialakuljon. Rengeteg hatásnak kell érnie, hiszen egy improvizációs táncos az érzések után megy.
A tánctanítás mellett foglalkozol még mással is?
Táncos vagyok, és néha koreografálok, amikor színházakban felkérnek. Egyébként mesterfodrász vagyok, de nem dolgozom a szakmában. Úgy gondoltam, több lábon kell állni, hiszen az én műfajomból elég hamar kopnak az emberek, és ha esetleg valami baj történik, jó, ha az ember valami másba is kapaszkodhat.
Ki a példaképed?
A táncban Chaplin, őt színészként és táncosként is nagyon sokra tartom. Emberileg pedig Caramel a példaképem. Ő nagyon sokat segít a hátrányos helyzetű gyerekeken. Ő a legjobb barátom.
Igaz, hogy leginkább improvizálsz?
Én csak improvizálok. Ez a műsor egy lehetőség mindenkinek arra, hogy megmutassa, mi van benne. Én úgy gondoltam, hogy ezt végig így fogom csinálni. Koreográfussal egyébként mindig megnézetem az adott mozgást, hogy jól csinálom-e, és ha nem, megkérem, hogy javítsa ki. Mert alapvetően tudom, hogy hogyan kell, mert láttam már, de nekem is szükségem van a segítségre.
12 éves korodban elveszítetted a szüleidet. Hogyan történt a tragédia?
Édesanyámat tüdőrákban, édesapámat szívrohamban veszítettem el, ugyanabban az évben, pár hónap különbséggel. Nem maradtam egyedül, mert édesanyám második férjénél, a nevelőapámnál maradtam, aki nagyon sokat segített nekem. Én viszont az emlékek miatt nem szerettem volna ott maradni, így 14 évesen felköltöztem Budapestre. Igazából elszöktem. De annyira azért tartottam a kapcsolatot apuval, hogy azt mondta, ha így akarom, hát legyen, de elő ne forduljon, hogy nem veszem fel neki a telefont.
Mi óvott meg attól, hogy elkallódj?
Nem volt időm rossz társaságra, szerencsére. Hogy legyen pénzem, mindenféle munkát bevállaltam, és már akkor is a tánc volt a mindenem. Nem volt választási lehetőségem. Már akkor is lefoglalt a tánc.
Miért jelentkeztél a Csillag Születikbe? Mit vársz ettől a műsortól?
Az a célom, hogy amit én csinálok, a segítségnyújtást (Gomes hátrányos helyzetű gyerekeknek tanít táncot – a szerz.) megismerjék az emberek. Nekem is alig van valamim, de abból is adok. Szeretném, ha az emberek odafigyelnének a családon belüli erőszakra, ami egyre gyakoribb dolog. Szeretném, ha odafigyelnének azokra a gyerekekre, akik elvesztették a szüleiket. Jó lenne egy olyan intézmény, ahol ezek a gyerekek össze tudnának jönni és elmesélhetnék egymásnak az élményeiket. Annak idején ez nekem is rengeteget segített volna. Na és persze szeretném megismertetni a magyarokkal ezt a táncstílust, mert itthon még nem nagyon láttam ilyet.